Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 2 — Elmúlt vasárnap, hétfő, ma kedd van, s itt vagyunk. Azt hittem, Görgey tökéletesen megrakta Poroszlót, és tegnap jött az ellen, s huszáraink, mert gyalogság nem volt, — visszajöttek csata nélkül az álgyú elől. Ma az ellen ismerkedni közeledett, a mieink álgyúztak rájok 20—30-or, s visszavonult. Domándon 130 cs. szekerén hidak vannak, ez okból a hatósági őrködést a Tiszaparton megkettőztettem. Itt én igen roszul érzem magamat. Ma hozzám jött Görgey, és kérdeztem: miért nem foglalta el Poroszlót, mely dominálja a kimenetelt? felelte: mivel ott élelmezni nem lehet a fuvar hiánya miatt. Nem hiszem hogy állana, mert maga Poroszló képes 5000 embert ellátni, — de már megvan. Most már innen Poroszlónak menni nem lehet, nagy vérontás nélkül, hanem Valk vagy Dorozsma, vagy Polgár felé kijutván, onnan oldalt támadni Poroszló és Miskolcz felé. Görgey efféle nézeteket fejtegetett. Ha Szolnokra megy minden erő, s ott nagy csata vivatik, ez annyi mint — „va banque". Ha nyerünk, a czél Pest, de ez nem valószínű, ha vesztünk, talán elvesztünk. Seregünk nincs azon állapotban, hogy mindent egy kártyára tegyünk. Kell sok szerelés is. Ott hosszas táborozás nem lehetséges. Felső-Magyarország az ellen kezében leend, onnan táplálkozik, onnan ujonczoz. Mig ha minekünk lesz birtokunkban, addig a hadsereg tökéletesedik, a szerelés tökéletes lesz, a népet megnyerjük, az ujonczokat kiszedjük, és az ellent legbiztosb támaszától, Gallicziától fosztjuk meg. Erre sok idő nem kell. Füredet fedezni, Miskolcz felé menni, Tokajt fedezni. Két mód van győzni, egyik: kiirtani az ellent magát; másik:: kutforrásaitól fosztani meg; emez lassúbb, de biztosb mód. G. kétkedik mit csináljon. Dembinszkinek tulajdonítja e nehéz állapotot, mi nem áll.