Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

III. Könyv. Az ország lakosai

75 független tisztikarral birnak ugyan, de mind ilyeneknek országgyűlési szavazatuk nincsen. 4) Végre némelyek sem külön portákkal, sem külön tisztikarral, sem országgyűlési joggal nem bírnak, de jobbágyi viszonyt nem ismernek, és különféle kiváltságokban részesülnek. Az első rendüekhez tartozik a turopolyai nemes kerület. A másodikhoz a jász, kun, továbbá a hajdú és fiumei magyar tenger-melléki kerületek. A harmadikhoz sorozhatók a XVI. szepesi városok. Negyedikhez a nagy-kikindai, és tiszai koronái szabad kerületek, a) I. A turopolyai nemeskerület, mely Zágráb megye kebelében jelenleg 32 helységből és 1826-ban 500 nemesi családból állott. IV. Béla vette ezt ki legelőször a vármegye keze alól, és a jelenig fentartott nemes kiváltságokkal megajándékozta. Ezek szerint tulajdon grófja alatt Nagy-Góriczán gyűléseket tart, pallos joggal él, saját pecsétje van és a magyar országgyűlésen a követek táblájánál ülő grófja által képviseltetik. Ezen azonban az 1848. 5. t. cz. 5. és 53. §§-ai változást rendelnek. Politikai ügyekben és igazgatásban egészen Zágráb-vármegyétől függ, de a megye rendeletei saját grófjuk által hajtattak végre, b) II. A jász-kun kerületek IV. Béla által alapíttattak meg. c) Szabadságaikról szóló legrégibb oklevél 1272-ről szól, melyet 1791-ben az országgyűlésen is felmutattak, d) Főbirájok régóta a nádor volt. — I. Leopold eladta e kerületeket a német-rendnek 500,000 frton, de mivel az ország rendéi törvényekre hitvatkozva, az eladásnak ellenmondtak, a német-rend visszalépett, és miután azt a pesti rokkantak házának alapja kielégítette volna, akkor ezen kerületek zálogfejében a rokkantak pesti házának birtokába jöttek, e) Elvégre a jászok és kunok magok összeadván a szükségelt összeget és a javítások fejében még 15,000 ftot, szabadságukat megváltották; onnét származott köztük a különbség a r e d emtns (m e g v á 11 o 11), és non r e d e mtus (nem megváltottak) közt, mely szerint az elsőbbek a földek vételénél elővételi joggal bírtak.