Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

II. Könyv. A magyar király

44 királyné saját jószágokkal bírhasson, mi sem áll ellent, hanem jegyűére és özvegyi ajándéka, joga, a házassági szerződé­sekben szokott meghatároztatni; udvarának tartása a király gondja. Zászlósaik, milyenekről fölebb szólottunk, szinte nincsenek, sem más közjogi jelentőségű hivatalnokaik, csu­pán kancellárjuk van, és ez a veszprémi püspök eb­béli méltóságánál fogva, melylyel valaha 500 márka fizetés járt IV. Béla egyik oklevele szerint és e czimet a királyné koronázási jogával együtt mai napig megtartották . — A királynők, mint egyszersmind austriai császárnők, jelen ud­vari diszszemélyzete, közjogi jelentőséggel nem bir. V. FEJEZET. A király gyermekeiről. 44. §. Czimök. — Az uralkodó családbóli régi idő­beli vezérek. A király mindkét nemű gyermekeit a királyi ille­tőleg császári királyi főherczegi s fenségi czim megilleti, ők azonnak szülőik után következnek rangjuk te­kintetében, a nélkül, hogy országunk kormányzatában egye­dül ebbéli minőségöknél fogva részök volna. A királyi család finemü tagjai régi időkben vezéri „dux " czimmel éltek, ilyen első volt szent István fia Imre, és ugy látszik, hogy Slavoniát e czimmel kormányozta. I. Andrástól fogva azonban Nagy Lajosig bizonyos szokásba ment, hogy ha a kir. családból több felmenő fitagok egyszerre életben voltak, azok egyike vagy többen az ország kapcsolt részei kormányzatában a király megbizásából részt vettek, de min­denkor a királyi hatalomnak alárendelve, a) a) Salamon alatt Geiza; László alatt Lampert, Kálmán alatt Almos herczegek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom