Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)
II. Könyv. A magyar király
38 kalocsai TTL Bélát; Zsigmondot a veszprémi. Ferdinándot és Zápolyát a nyitrai főpap koronázta meg. b) a) Pray. Spécim. Hverarchiae hung. T. I. pag. 103—127, b) Ugyanott 126.1. 35. §. Koronázási e s k li. A király koronázásakor két esküt teszen mint fenébb (33. §.) érintettük: egyiket a szentegyházban a nagy oltár előtt, midőn az evangéliumra megesküszik, a korona felvétele előtt a pápai könyvből vett forma szerint; másikat a koronázás után nyomban, a szabad ég alatt. Az első főleg csak a rom. cath. anyaszentegyház fentartását, a vallás szolgáinak és ezek jószágainak oltalmazását foglalja magában, a második az ország minden rendű lakosai jogainak és szabadságainak megőrzését tartalmazza és miután ez az országgyűlési végzeménybe is beiktattatik: „decretalis" eskünek neveztetik. Az első egykorú magával a koronázással; a másikat némelyek Verboczy szerint a) ujabb időkből származtatják, a ki azt mondja: hogy II. András rendeleteit utódai egész az ő koráig, koronázásuk előtt eskü szentségével szokták megerősíteni. — Azonban Honorius pápának IV. Bélához irt levelében már megvan, hogy a király (II. András) koronázása alkalmával országa jogai és a korona becsületének sérthetlen megtartását esküvel fogadta. így V. István és Rajnáid iró szerint IV. László is. Ezekből következik hogy ez ősi szokás volt, és Verboczy állítása akként egyenlíthető ki, hogy az ország szabadságait, melyek főleg sz. István idejéből származnak és II. András által formulázva jelenkeznek, az utóbbi királyok is szakadatlanul esküvel szentesitették, a mint ezt már a 2-dik korszak bevett szokása tanúsítja. a) II. R. 14. cz. b) Lad. Posth. Decr. 1453. Koller Hist. Eppatus Quinqueeccl. T. II. pag. 297. Istvánfy. Hist. Lib. IV. p. 36. — sőt az 1453. 2-ik t. cz. nyomán magok az ország karai és recdei és régente viszonyt hasonló esküt tettek; de ezen szokás már elavult.