Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

IV. Könyv. A felségi jogokról

95 IV. FEJEZET. A törvényhozó hatalom. 99. §. A törvényhozó hatalom ősidőktől fogva közös és nem kirekesztő jog. A felségi jogok közt legkitűnőbb a t ö r v é n y h o z ó hatalom joga. E jog nem kizárólagos, mivel ősidők óta a törvények értelmében Magyarországban a törvények a király és nemzet közegyezésével hozattak; és pedig a királyi propositiókhoz a nemzet, vagy a nemzet kérelméhez a király beleegyezése járult, a nemzet beleegyezése mindenkor az országgyűlésem nyilatkozáshoz volt kötve, a mint azt számtalan törvényeink, jelesen pedig az 179% országgyűlési 14. t. cz. hivatkozva az 1741.8-ikt. czikkre, világosan meghatározták. Ugyanez áll a törvények megváltoztatása, hiteles magyarázata tekintetében is, és ha néha egyoldalú leiratok, intézmények származtak a királyoktól, azok inkább a végrehajtó hatalom kifolyásai voltak; mert az ilyenek ellen törvényi ügyekben a törvényhozás óvást tett, miszerint ezen ország és kapcsolt részei edictumok által soha sem fognak kormányoztatni, a) a) 1791. 12.1827. 3. V. FEJEZET. A magyar országgyűlésről. 100. §. Az országgyűlések eredete, elnevezése és tagjai régenten. Az országgyűlések régi időkben „Regale consilium," consilium Regni; concilium, conventus, conventio,