Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
III. rész: A követelések joga
307 vagyonra történhetett, s e végett a betáblázási könyv a föld- vagy telekkönyvvel összekötendő volt. e) A ki betáblázással terhelt polgári birtokot vett, mindaddig, mig a betáblázott hitelezők arról értesitve egy hónap alatt nem nyilatkoztak, s illetőleg biztositva, vagy kielégitve nem voltak, a vételárt mindig a városi tanács előtt kellett lefizetnie, az eladó csak a betáblázottak kifizetése után megmaradt összeget kapta. Az egy hó alatt nem nyilatkozott hitelező követelését a vevő vagy maga terhére átírathatta, vagy azt a városi tanács kezéhez lehette. — A polgári vagyon részletes eladásánál csak részesbiztositás vagy kielégitésnek volt helye f). Megyei közgyűléseken átalános betábJázások is történhettek, melyek ereje az adósnak azon megyében fekvő minden javaira kiterjedt. Ha az adós különösen kijelölt birtokát elidegenité, a vevő minden esetben a betáblázott hitelezőket tudósitani s kielégiteni, vagy az adósság átvállalásáról biztosítani tartozott; különben bár az eladót kifizette, a betáblázott teher tovább is a jószágon maradt. — Ugyanez vala megtartandó akkor, midőn az adós valamely törvényhatóság alatt lévő, és általános betáblázással terhelt minden birtokát eladta, habár más törvényhatóság alatti birtokai megmaradtak is g). Ha valaki nemesi javaira különös betáblázásokat kivánt vezettetni, ugy, mint a sz. kir. városokban, megyei küldöttséget kérhetett, mely azon nemesi javakat összeírván, és fölméretvén, munkálatát, melyért felelős, a közgyűlésnek beadta, a megye pedig az ily hitelesen összeirt javakról különös jegyzőkönyvet vezetett h). Jelenleg a betáblázás inkább bekeblezés és a régibb betáblázott terhek átkebelezése az 1855. dec. 15-kén kelt, telekkönyvi rendelet értelmében, — melyet az országbírói értekezlet is a 145. §-ában az országgyűlés végleges intézkedéséig hatályban fenhagyott: — történik mindenütt, hol a hivatkozott rendelet értelmében a telekkönyvek megnyitvák. Hol még a telekkönyvek nincsenek megnyitva: betáblázások a kir. (előbb megyei) tszéknél történnek a birtokrészek világos megnevezésével, s felsorolásával i). aj Azonban birt-e az adós ingatlan vagyonnal, vagy nem: különbséget nem tett. — b) 1840: 21. 1. 2. 3. §. — c) U. o. 4. 5. 10. §. — d) U. o. 5. 6. §. Ezen alapul a csődosztályzat is az 1840: 22. t. cz. szerint. — e) TJ. o. 14. 15. §. — f) U. o. 17. 18. §. Ebből látjuk, hogy a különös betáblázás nemcsak elsőséget, hanem valóságos zálogjogot is adott. — g) U. o. 20. 21. §. — h) U. o. 19. §. - i) Tkvi rendelet 3. §. 4. p. 29. és köv. §§. — V. ö. itt a 251. §. Az 1850. január 14. kihirdetett legf. rendelet szerint behozattak u. n. járási telekkönyvek 1850. évi martius 1-ső napjától kezdve: — a járásba eső nemesi javak azonban ezekbe nem tartoztak, mivel az 1849. nov. 3-ki id. birósági szerkezet 12. §-a szerint az ezeket illető betáblázási ügyek a 20*
