Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

II. rész. Vagyonjog

10)3 tonebb mondottunk a 136. §-ban. — E kereset, és ilynemű perek iránt megtartandók azok, miket a 137. §-nál mondottunk, vagy is, hogy jövőben nem kezdhetők, és nem folytathatók. — A. megintés meg nem hallgatása miatti erőtlenitésről alább a 141. §. 139. §. IV. A peralku, egyezség. Per alku n ak, vagy egyezségnek (transactio) e helyütt azon egyezést értjük, melynél fogva a peres felek, nemes javak feletti kétes kimenetelű perüket kölcsönösen egymásnak valamit engedve megszüntették, mi által a per tárgyát tevő birtok egészben, vagy részben változott, vagy megerősödött. Ezt, ha érvényesen végbement, sem sérelemből, sem pedig netán később feltalált bizonyítékok miatt felbontani nem lehetett a). Érvényesen köttetett pedig: 1) Ha akkor köttetett, midőn a per még kétes kimenetelű volt; rendszerint tehát nem végső Ítélet után, nem is arról, ami a perbe nem tartozott, sem az nem kivántott, hogy az egyező maga a perben állott légyen b). 2) Szükség, hogy az egyező a peres jószágból valamit nyert, vagy megtartott légyen, különben csak átengedésnek, vagy lemondásnak tekintetett c). 3) Szükséges volt a bevallás vagy az illető biró előtt, vagy hiteles helyen d). 4) Mindenki csak a magáéról rendelkezhetvén, máséról pedig csupán meghatalmazás mellett, a férj tehát felesége javairól, az osztályos rokonok vagy a legöregebbik testvér, a többiek akaratán kivül nem egyezkedhettek. Apa vagy gyám is csak az árva javára. A kir. ügyész csak kir. helybenhagyással egyezkedhetett érvényesen e). 5) Fel nem bonthatta az egyezséget, ki azt saját tettével erősitette, p. o. pénzből maga részét elfogadván, vagy a jószágot birtokban véve és egy évig hallgatva f). Egyébiránt az egyezséget mint bármily más szerződést fel lehetett bontani csel, tévedés, vagy erőszak okából, sérelemből, vagy kiskorúságból is g). Az ilynemű perek táblai perek voltak; hivatkozás történt az I. 59. 62-re. Bebizonyítandó volt, hogy a per nem volt kétes kimenetelű, az egyezség nem a per birája vagy hiteles hely előtt köttetett, és habár ez megtörtént is, de igen sérelmes a felperesre, kire az illető javak mint ősiek néztek az öröklési rend szerint. Eredménye ugyanaz volt, mi a többi érvénytelenitéseknél h). Ily keresetek szintén a megszüntetett és többé nem kezdhetők sorába tartoznak i). 11*