Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
II. rész. Vagyonjog
II. RÉSZ. Vagyonjog. 77. §. E rész áttekintése. A vagyonjog azon jogviszonyokat adja elő, melyek tárgyát közvetlenül dolgok (vagyis ingd, ingatlan javak) képezik, és azon jogok összege, melyek a dolgok, javak körül előfordulnak, és melyeknél fogva szabadság nyilik azok felett egészben, vagy bizonyos tekintetekben rendelkezni, vagyonj ognak nevezhető. A fő jogviszonyok a vagyonjogban következők: a birtok-, tulajdon-, zálog és a szolgalmi jog a). a) Az austriai köz. ptkv a dologbani és dologhozi jogok megkülönböztetéséből (1. fennebb a 72. §.) kiindulva azon részéhez, melyet mi itt a vagyonjog alatt értünk, hozzáadja az öröklés jogát is (308. §.) A mennyiben az öröklés anyagi értelemben vétetik, vagyis mint a jog valakinek holta után örökölni, és ez uton vagyont szerezni, az igaz, hogy a szerzésnek egyik törvényszabta módját teszi; de a mennyiben az öröklés joga magát az örökség jogát, vagyis az elhunyt utáni örökségből származó jogviszonyokat jelenti : magában foglalja az elhunytnak nemcsak összes vagyoni és követelési jogait, hanem egyszersmind átszálló kötelezettségeit is, melyek a törvény által szabályozott jogalapokon, t. i. végrendelet, öröklési szerződés vagy a rokonsági és családi viszonyokra fektetett törvényes öröklés rendje szerint az örökösre átszállnak ; és a törvényhozás az öröklést illetőleg azon képviseleti intézményből indul ki, hogy az elhalt után azonnal legyen más, ki őt átszálló jogaira s kötelezettségeire nézve képviselje; ha ez áll, minek állnia kell is : akkor az öröklési jog nem tartozik a vagyonjogba, hanem inkább a családi jogba, a melyből rendszerint kiindul; és magában foglalván az elhunytnak összes vagyoni és követelési jogait s átszálló kötelezettségeit, és rendszerint a családi jogviszonyból indulván ki: mindezeknek ismeretét már egyelőre föltételezi; igy tehát méltán külön részt képez, mely a mint egyrészről az összes jogviszonyoknak zárkövét képezi, másrészről az ujaknak is melyek abból erednek és a jog vagyoni vagy követelési részébe vágnak, útjait megnyitja.
