Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
I. Általános rész
82 nélkül vállalt pénzbeli kötelezéseik, adósságaik semmisek és érvénytelenek g). 4) Az örökvallásokra, egyéb szerződésekre, egyezésekre, melyek ingatlanok átruházását, követelések át- vagy elengedését tárgyazzák, akár a gyám egyezésével, akár a nélkül történtek, a vissza húzás hiteles személyek, vagy hiteles hely előtt megkívántatik, még pedig a teljes kor elérése előtt h), és a kiskora ily jogviszonybői származott kereset ellenében a kiskoraság, illetőleg a visszavonás kifogásával élhet, maga pedig, a mennyiben fellépni akar, azon káros szerződését, miután az törvényileg úgy mint az adósságcsinálás nem semmis, félretétetheti, vagy érvénytelenitheti, mig e joga el nem évül. Ha a visszavonás a törvényes időben elmulasztatik, az ily hiányos jogügylet megerősödik, és teljes joghatálylyal bir i). a) Ezt Kövy is bevallja I. Fogarassi a 46. §. végén. — b) U. o. 33—46. §§. Frank. 293—235. §§. — c) I, 111. I. 126. 2. §. — d) I. 111. mást rendel az új tkezési rendt. 11. §-a. — ej 1715. 68. 10. §. — f) Mert a Dec. 6.adinvalid. contract. kimondja, hogy a teljes kor az I. 111. értelmében csak az ingatlanokról, és nem az ingókróli szabad intézkedésre kívántatik ; mert a Sent. 8. ad. inval. coutractuum etc. 1782-ről megemliti, hogy a felperes az apai terheket azon időben vállalta el, melyben zálogkötésekre, javairól és jogairól ideiglenes czimeken rendelkezhetésre képességgel birt. Kétségtelen tehát, hogy Verbőczynek e tanát bár az irók mit mondjanak, az itélő székek is követték. — g) Ezt világosan kimondja az 1792. 17. és az 1802. 21. — E törvényeket némely irók mint Frank, Kövy a fennebb idézett helyeken mindennemű kötésekre kiterjesztik; de az nem áll, mivel ezek csak pénzbeli adóságokról szólnak, mert az 1802. 21. az 1715. 31-re, az 1723. 120-ra, és az 1792. 17-re hivatkozik ; ez utóbbiról is kétségtelen, hogy csupán pénzbeli adósságokról szól; de annyival kétségtelenebb az 1802-ről, mely világosan nem csak az 1792. 17-re, hanem a többi uzsorásokról szóló törvényekre is hivatkozik. — És miután az 1792. 17. világosan kimondja, hogy az atyai hatalom alatt álló kiskorúaknak pénzbeli kötelezéseik soha erőre nem emelkedhetnek, tehát i p s o j u r e semmisek, következik, hogy ezekre nézve a revocatiónak szüksége fen nem forog, nem úgy mint az egyéb kötéseknél, melyek revocatió nélkül megerősödnek; mégis a tapasztalás azt mutatta, hogy ilyenek is revocáltattak. De ha a kiskorú a szerződés kötésekor tiszti rangban volt, saját keresettel birt, a kötelezettség alól nem menekül; akkor sem, ha önálló üzlettel bir; vagy ha kártérítési kötelezettség forog fen. — li) Az I. 128. sz. alapján, noha azt is némelyek csupán a fassiókra, és pedig csak oly fassiókra akarják szorítani, melyekre a kiskorúak csábittattak ; azonban, hogy azt nemcsak a fassiókra, hanem minden egyéb káros tettekre, ügyletekre, milyenek itt a 4. alatt felsoroltattak (a g) szerint az adósságcsinálás kivételével) kell érteni: mutatják a döntvények, igazolják a táblai ítéletek. így Dec. 34. ad inv. fassionis. A Dec. 11. ad exig. rat. tutelares az I. 128-ra hivatkozva kimondja, hogy bár ngyanaz csak a fassiókra szól, de mégis kiterjesztendő a gyámnak az árva által adott felmentő levélre (absolutionalisra) is, ha az a törvényszabta időben revocáltatott, mint ilyen tehát érvénytelen, és félrevetendő, s a gyám számadásra szorítandó. Ugyanott a Dec. 9. szinte az I. 128-ra hivatkozva a kötelezést revocatió nélkül
