Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 65 ­X. És itt egy darabig meg kell állapodnunk. — — E tény képezi a pecsovics politika első fejlődési korsza­kának zárkövét. A deákpárt bebizonyitotta mindenütt s minden irányban; az országgyűlésen, a delegátióban, a belügy és közigazgatás terén, hogy százszorta szol­ga iabb, szűkkeblűbb és osztrákabb az osztráknál. Bebi­zonyitotta, hogy nem az alkotmány, a nemzeti hatalom s a szabadság fejlesztését, hanem a tespedést, az ultra­conservatismust s a hátramenést választotta uralkodása vezérelveiül. Ezen retrográd iránynak — mely a kormányon levő párt minden intézkedéseit jelemzi — tulaj donit­ható, hogy az önkormányzat azon kevés ágaiban is, me­lyeknek intézése egészen a nemzet kezeibe adattak t. i. az oktatás- bel- és igazság ügyben — eddig csupán hi­bák és mulasztások jegyezhetők föl. Mindezeket a következő füzetben fogom tüzetesen tárgyalni. Mostan csupán a kormány utolsó diadaláról aka­rok még szóllani, mely a pecsovicsvilág ezen első pha­sisát leghivebben s legtalálóbban jellemzi. Az Asztalos-féle ügyet értem, s a szomorú félegy­házi katastrofát, melyet a kormánysajtó nem átallott diadal gyanánt kizsákmányolni. Más boldogabb országokban a bűntények kizáró­lag a büntető törvényszék fóruma elé tartoznak. A bű­nöst elfogják, kimérik reá az érdemlett büntetést s az­zal vége a dolognak. Nem jut senkinek eszébe bűnéért — legyen az akár földlopás, akár lázitás — atyját, 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom