Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 58 — nyugtató dolgokat volt alkalmam látni és hallani. Azokat, kik a nagy közösügyi gseftben nem figuráinak mint companisták az óriásokká nőtt tekintélyek előtti félelem tart vissza a felszóllalástól. Ifjaink fásulttak, közönyösök. Seholsem találni lelkesedést a közügyekért ; igaz, önfeláldozó honszeretetet, melynek húsz évvel ezelőtt oly magasztos példáit láttuk. Mindenütt hátramenés, zsibbadtság, szellemi tespedés. Valóban szomoritó, csaknem hihetetlen; de kétségbevonhatlan tény, hogy az igaz, önzéstelen, benső meggyőződésen alapuló, s tisztán az igazságot és a nemzet szent érdekeit szem előtt tartó szabadelvüségnek Magyarországon, ez idő szerint alig van egy két harcosaA pecsovics jezsuiták inquisitiója minden öntudatos független jellemet száműzött, lefegyverzett, kiirtott az irodalomból s a nyilvános életből. Felkerestem hajdani barátaimat, különösen azokat, kik szabadsági és függetlenségi követelményeikben ezelőtt legtúlzóbbak voltak. S úgy tapasztaltam, hogy a legvadabb farkasok most legszelídebben mekegtek. Sokan helyben hagyták ellenvetéseimet, mások még tovább mentek s kijelentették, hogy tökéletesen úgy gondolkodnak s éreznek, mint én. — De hiába? — volt az örökös refrain — mi nagyon kevesen vagyunk. Legjobb lesz bevárni, hogy mi lesz belölünk. Egyszerre egy szerencsés gondolat villant meg agyamban : felkeresem Szendrey Ödön barátomat — ő bizonyára az maradt, a mi volt. Elvhü, következetes vasjellemnek bizonyult teljes életében. Öt a hatalom édesgetései bizonyára le nem tántorítottak azon ösvényről, melyet követett. Ö sohasem értett azon hidegvérű, fontolgató, lassan s óvatosan lépdelő, határozatlanul s szintelenül himező hámozó, nagy félénken ide s