Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 49 — nincs már távol, midőn a magyar embert nem lehetend sértőbb gúnynévvel illetni mintha azt mondják reá hogy: deákpárti! Ezzel, Amadévei együtt tovább haladtunk. VI. Ti, kik azt állítjátok, hogy a magyar nemzet nem sülyed, nem hanyatlik napról napra, menjetek az országházába, s meg fogtok győződni, hogy a magyar a kétségbeesés politikusainak vezérlete alatt a nemzeti megsemmisülés örvénye felé siet. A kétségbeesés nemzetünk életképessége fölött a hazaárulás legsötétebb neme. Mi tartson fel egy nemzetet, melyből az önérzetet kiölték, mely nem hisz önmagában ? Ki bizzon jövönkben, ha magunk elég gyávák s kishitűek vagyunk, kétségbe esni önmagunk fölött? Oda vezették a nemzetet a kétségbeesés diplomatái, hogy már mai napság az országházában egyes apró cseprő nemzetiségek képviselői, a nemzet szine előtt tagadni merészlik a magyar politikai nemzet létezését? Tehát oly állítás, mely pár évtizeddel azelőtt azt, ki kiejteni merészli hazaárúlónak bélyegezte volna most országgyűlési vita tárgyává tétetik! Ez is mutatja világosan s kétségbevonhatlanul, hogy ijesztő módon sülyedünk, s hogy ez nem a régi Magyarország többé! S valóban c derék, nagy rátörő kis nemzetiségeknek rosz néven sem vehetjük, hogy létezésünket elismerni vonakodnak! 4