Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

De ekkor a kormány szolgaielkü bérenclapjai kezdték félreverni a harangokat s éktelen nagy zajt ütöttek, hogy ime akadt valaki, a ki a népet föl meri világosítani jogai, hivatása felől, s követelték a kormánytól, hogy szüntesse meg e botrányt, máskép pia holnap lejárják magokat s be kell állitani alávaló mesterségüket. A kormány, mely kétszinü politikájánál fogva, minden körülmények közt meg akarta őrizni a szabadelvüség látszatát, csak arra várt, hogy a közvélemény (mert nem csak nálunk, hanem Franciaországban is igy hivják egy-két kormánylap denunciálását) unszolja erőszakos rendszabályok alkalmazására. Kész örömmel ragadta meg tehát ezen alkalmat a fiatal iró megsemmisítésére. Pertindittatottellene s az eszközzé sülyesztett törvényszék által három havi börtönre s tetemes pénzbirságra Ítéltette. De a börtön éje s a szenvedett vesztességek nem csüggesztették el Amadé férfias lelkét. Kikerülvén fogságából újult erővel s kettőzött lelkesedéssel folytatta megkezdett müvét. De a kormány most résen állott. Rövid időközben három megintést kapott s lapja végkép betiltatott. Amadé meg volt fosztva egyetlen fegyverétől. Atyja azon véleményben, hogy az eddigi csapások és szenvedések talán már megpuhították fiának dacos lelkét, most lassanként közeledni kezdett feléje. Kilátásba helyezte, hogy kieszközlendi részére a császár bocsánatát s megnyitja előtte az udvari kegynek boldog sinecurákhoz s gazdag hivatalokhoz vezető fényes kapuit. Amadé undorral utasította vissza ezen ajánlatot.