Ormódi Bertalan: Pecsovics naptár 1868-ra (1867)

— 37 — Translajthanus magyarok dala. A dualismus, a dualisraus, — Ezt föltalálni volt ám a virtus ! Glória! Glória! Mienk az érdem. Fából vaskarika, — magam sem érteni! Kettőből egy lett és mégis kettő: Két kéz kapargat s telik egy bendő. Húzzad csak fejedre a hálósipkát, JVe keresd elrejtett dolgoknak titkát. Lónak a gyeplő, ökörnek járom, Gyermeknek bábú , nekünk mindhárom. Megkaptunk mindent már, a mire vágytunk, Uborkafának a tetejébe hágtunk. Osztrákkal czivódni óh be nagy kár volt! Rákóczy, Tököly beh nagy szamár volt! Egy közös háztartás; — így már megélünk; Lajthától Elbáig mind, mind testvérünk. Övék a korbács, mienk a hátunk; Ügy összeillünk, úgy összevágunk. Bizonyos, bizonyos , kétségünk sincsen, Egymásnak teremtett minket az iaten!