Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 45 — városban, melyet bunyevác lakosai kitünőleg városnak, mig mások vállvonitva egyszerűen csak Szabadkának neveznek. Visszatérvén a pofonra, azt Antal bátyám szépitőleg vagy enyliitőleg-e? colaphus-nak nevezte, s mert tapasztalá, hogy a másnap reggeli examenre catliekizmusomat nem tndám, tehát konyhadiákosan — megcolaphisált. Erre o nyugodtan lefeküdt, én pedig keresztülmentem az égbekiáltó és halálos bűnökön. „S igy eltelvén ezen év is s elbúcsúzván a derék nagynénéktől és ismerősöktől, csakhamar hazamentünk, a szünnapokat Baján és Bajmokon Adamovicséknál tölteni. Ezen időről mitsem mondok, noha hasznossá tehetném ezen iratot, ha az azonkori gyermeki játékokat leirnám, úgymint: a csigát, a klikert, a lapdázás nemeit, a rótát és métát, a pinckert, a malac-ólba hajtást sat. — hahogy ötven év múlva is nem bukkantam volna ugyanazon játékokra, pedig más világrészben ! a mi azt tanusitja, hogy igaza volt Axbuthnoth doctornak, midőn azt mondá, hogy „minden hagyomány közt az utókorra legtisztábban és legromlatlanabbul az iskolás gyermekek játékai szállnak át." „A mit azonban sehol sem tapasztaltam, azt mint különöst Mészáros János családjában láttam, t. i. az egész család szerfölötti kiképzettségét a kártyajátékban, s mivel hősünk „ vakarcssága" dacára szintén otthonos volt minden játékban, itt lenne az ideje a játéknak hasznát politikai és bölcsészeti szempontból leirni, hanem remélem , hogy erre nézve még lesz alkalmam véleményemet kifejteni, midőn később ebben és másokban katonai tapasztalataimat közlendem. (Kár, hogy ez életirat odáig nem terjed. — Közlő.) „Elmúlván újra a vacatió aranjuezi szép napjai, hőslinket kitisztogatták, megfésülték, ruháit megfoltozták s újakkal is szaporították s ekkép elkészülve várta az órát,