Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 64 — lovallottakat föláldozza. Azonban tentare licuit, ha jó a preteritum. Véttértől kaptam levelet, rectius Ferenczynétől; ismerem sorsát, sovány várakozását s a régi magyar nótával feleltem neki s vigasztaltam: „Ne szomorkodj, légy vig: nem lesz ez mindig igy." Ha Jerseybe mégysz, köszöntsd Beőthyt; ha igaz, jövő héten felelek szives levelére. Teleki Sándornak pedig nyilatkoztasd ki szives részvétemet, valamint Perceit, Thalit (Zsigmond,) Fülepet, Leflot s Yictor Hugó ékat köszönteni el ne felejtsd, az asszonyokat pedig ante omnes et omnia. Lady Laugdale egy szives levelet irt nekem, és leánya a hires Bickersteth1) pedig magyar levélkét csatolt hozzá; ebből láthatod, milyen varázserővel birt szakállam, tiz órai ismeretség után hozzám bájolván két lényt; de ez itt nem megy, mert az amerikaiak csak a fiatalját szeretik. — — — — — Az északamerikai státusok a régiben maradnak: sympathizálnak mindenkivel, de tovább nem mennek még, s ha addig, — mig ők beléelegyednek az európai ügyekbe, — én,Beöthy szerint meg nem tollasodom, úgy bizony kopasz fejem ha legszívesebben fogadna vagy örvendve fogadhatna is hajlékába európai barátokat, mégis csak szegényül fogadna, azonban „Ein Gott, ein Rock, eine Speise s ein Bettu mindig készen lenne, s a jövő évben már félszessziómnak is volna valami képe. Vargha István — ha nem csalódom, tudós collégám volt és valami a minisztériumnál; derék embernek mondják, én nem emlékszem reá. l) Bickersteth Johanka később gr. Teleki Sándor emigráns hazánkfiához ment nőül s nyelvünket annyira sajátjává tette, hogy lord Byron „Child Harold"-ját magyarra forditá, mely mü Pesten jelent meg. A derék angol-magyar hölgy hazánkat is meglátogatta.