Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 59 — leégtem, utána még egy lovat vettem és most már úr vagyok, csakhogy rongyosabb mint voltam; mert inkább ló, mint kaput. En örülök, hogy építeni és pörölni valód van, mert ez a kettő mozgásban tart, mi engem halálra gyötör. Csakhogy sajnálom és szomorú, hogy igazságos ügyben kell pörölnöd, mikor az egész világ tudja, hogy még 1835—1837 közt — ha nem hibázom, — de 1840-ben bizonyára el volt adva minden jussom, a múlttal és jövendővel együtt. Azonban ha az igazságnak győzni kell, úgy nem kétlem a te győzelmedet is. Köszöntsd mindannyi barátidat, mert azok talán az enyémek is, és ha ide akarsz jönni, siess; ne félj, a tehén vajat itt nem ismerik, barátim pedig zsirosszájuak; nem parancsolhatsz oly magyar ételt, a tarhonyát is belé számitva, a mit nem tudnánk csinálni. Mit mi nem tudunk, van két bácskai aszszony közelünkben: egyik húgomasszony, Min a, — a másik Haraszty Gusztiné, — azok majd csak összekomponálják. . . . Élj és hajolj tisztelő barátodhoz. M. L. Gróf Batthyányi Lajos özvegyéhez. Scotch-Plains, New-Jersey State, 1854. April 21-dikén. Kegyes asszonyom! — Nem; több mint az, még több mint barátném, és ha van emberi alakban személyesített gondviselés, úgy ez az, a mi nekem Kegyed. Kegyének köszönhetem legfőkép, és Kegye mellett bátyámnak, (kit azonban — sok gyermeke lévén — bűnnek tartanám terhelni,) hogy földönfutóból házhelyes, s mint nálunk mondanák: fél-sessiós paraszt lettem és csak önmagamnak jobbágya, mivel a mi örömest lettem volna, Kegyed jobbágya nem lehettem. Ismervén nemes szivét,