Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 20 — De elég; mondd kedves Mály, ha ismersz engem s ha tudod, hogy jövőm a légben lebeg, vagyis hogy az bizonytalan, szabályozatlan és másoktól függő, vájjon illő-e az hozzám, hogy kolduljak, azaz hogy egymásután támogatást keresve, önmagam és mások terhére legyek. Nem jobb-e egyszerre olyasmit kívánni, a mit még Isten segítségével visszaadhatunk, s aztán oly országban dolgozni, hol kevésből sokat teremthetünk. S ha ez nem is jobb, hozzám mindenesetre méltóbb s nem annyira humiliante. Cáfolj meg s én hálás leszek irántad. Addig azonban légy jól s élj boldogul, s ha majd a Missisipi mellett megtelepszem, akkor csak arra kérlek, hogy tanits meg mesterségedre (azaz a női foglalatosságokra) stb. M. L. Kmety Györgyhöz. Jersey-sziget, St. Héliers, 185(?) Decemb. 12-dikén. Kedves barátom! — Köszönöm, hogy feleltél levelemre , noha V e 11 e r r e vonatkozólag oly okosnak hagytál, mint a milyen voltam; hanem ez nem nagy baj — az pedig öröm, ha száz darabot lőhet valaki egy oly honban, hol több a vadász mint a vad, noha közmondásaiban benn foglaltatik: „To ki 11 two birds with one stone", (két madarat verhetni agyon egy kővel.) Remélem, hogy eddigelé az elejtett vadak már mindenféle alakban — a p i e -1 (pástétomot) sem véve ki — megemésztettek, vagy debreceniesen: megemésztettetődtek és proficiat! Ossián hazájában — ha igaz — nincs mi illendőbb sem, mint whisky mellett örvendezni, és az még egy földönfutóhoz is illik, 'mert ezen országban a szél dúdolása oly szomorú, mint a whisky tői okozott álom.