Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 97 — „A mint értésére esett a soiithamptoni mayornak (polgármesternek), hogy a „Zultán" gőzös fedezetén magyarok érkeztek, a kikötőbe sietett s üdvözlé Mészáros Lázárt és társait. Mészáros szép, magas férfi, roppant — vagy mint az angol lapok mondák — határtalan szakállal (immense beard!) s angolul jól beszél. Megható volt látni, mily tiszteletteljes s mégis férfias állásban fogadd a mayor üdvözletét s szavai mindenkit elbájoltak, midőn mondá: hogy „szivében feledhetlenül fog élni az angol nemzet rokonszenve; hogy ő régi tisztelője e nemzetnek s azért már ifjú korában (mint katona) örömmel tanulá az angol nyelvet, de nem hitte volna soha, hogy ily körülmények közt kelljen még azt valaha használnia." —A mayor neki s még néhány tiszttársának a legelső fogadóban szabad szállást ajánlott, de Mészáros megköszönte. — „Én, — jegyzé meg, — hazámfiaival maradok s el levén látva a szükségesekkel, nem veszem igénybe az angol nemzet rokonszenvét, de hálás köszönettel fogadom azt néhány szegény honfitársam irányában. „A mayor az érkezett magyarokat Southampton szives polgárainál beszállásolá s egyelőre minden magyarnak rangkülönbség nélkül naponként egy-egy shillinget (30 ezüst kr.) ajánlott.x „A mayor távirat útján tudatá lord Dudley Stuarttal a magyarok érkezését, úgyszintén lord Rey miniszterrel s kérdést intézett ehhez: vájjon mit óhajt tenni, magyar vendégei irányában?" (Eddig az angol lapok.) „Másnap néhány magyar hazáinfiával vaspályára keltem, Southamptonba utazandó magyar testvéreimhez. Az utolsóelőtti állomásnál két szakálas férfit látánk attilában, alföldi pörge kalapban. — „Ezek magyarok!" mondám társaimnak s a jövő pillanatban már felénk nyujták karjaikat Mészáros Lázár és Katona Miklós, azon két férfi, kiknek elérzékenyülve adtuk kezeinket, üdvöz7