Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 90 — oda be ne mehessen senki. Alig voltak itt egy negyedóráig, midőn megjelent náluk az alezredes, segédje s még két más tiszt, egy orvos és tolmács kíséretében. Az alezredes iidvözlé Mészárost, Dembinszkyt s a többi menekültet, mint a török föld vendégét s aztán a tolmács személyes leirásokat készitett, melyek állítólag Bukurestbe, Omer pasához voltak küldendők. Dembinszky francia útlevelét mutatta eló', melylyel sok küzdelem után s csak számos veszély közt sikerült Magyarországba átvergődnie, hogy annak harcaiban részt vegyen. A törökök minden fakgatás dacára sem bírtak beló'le többet kivenni, mint azt, hogy ő francia, magyar tisztséget viselt s most Istambnlba szándékozik s onnan vissza Franciaországba. Azon kérdésre, hogy milyen fokozatban állott? egyszerűen törzstisztnek vállá magát, a további kérdésekre pedig indulatosan viszonzá, hogy ő nem gyerek s elégnek hiszi, ha nevét s Magyarországban viselt tisztségét megmondá s francia útlevelét előmutatá. Mészáros Lázár orvosnak adta ki magát, mely életpályához valóban értett is. Minden kérdésre nyugodtan, hidegvérűen felelt s ha a tolmács valami együgyű kérdést tett, akkor mosoly jött ajkaira s egyik vagy másik tiszthez fordulva, megtevé felőle észrevételeit szokott humoros, csipős modorában, épen oly egykedvűen s nyugodtan, mintha akkor is az őt ostromló nemzetgyűlés előtt állana mint hadügyminiszter és bajai képviselő. A többi tiszt megnevezte magát s fegyverét mindegyik letette. A törökök udvariasak voltak, azonban Mészárosnak (a ki Mádynak hivta magát,) s Dembinszkynek kötve hittek. — Az alezredes segéde két más tiszttel félrevonulva arcképeket nézett, alkalmasint az altábornagyok arcképeit s néha-néha vizsgálódó tekintetet vetett hol az egyikre, hol a másikra s mosolyogva mutatott a képekre.