Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 87 — midőn hadtestével Szeged környékén az ottani vesztőhely táján táborozott, a hadügyminisztériumhoz intézett hivatalos jelentését ezen szavakkal kezdé: „Iráni Szegeden, az akasztófa alatt" stb. Ha nem szólunk hadvezéri tulajdonairól, melyeket „Emlékiratai "-ban önmaga legélesebben birál meg, lehetlen szervező' talentomáról a legnagyobb elismeréssel meg nem emlékeznünk, melynek gyakorlatában jelleme alapvonásából, a konservativizmusból kikelt, mert mondhatni, hogy mintegy semmiből teremtett s szerelt föl seregeket; mint az ügyek élén álló egyén jellemzésére pedig azt mondjuk, hogy sirja fölött ez volna hozzá legméltóbb felirat: „Bár hadügyminiszter és fővezér, volt, s bár százezer eket táplált és ruházott: ő maga mégis szegényen s rongyosan élt és hűnyt el.u Személyes bátorságának számtalan példáját tüntette föl s ezek közül egy magyar pamphletista könyvéből,— ki forradalmunk szereplőinek nem nagy magasztalója, mindenütt inkább az árny- mintsem a fényoldalakat tüntetvén föl, — következő helyet idézünk: „Az öreg pedig lement a péterváradi várerősités megtekintésére s a rácok elleni vezénylet átvételére. Vivott ő ottan szerencsécs és szerencsétlen csatákat, melyekben — a szent-tamási sáncok ellen személyesen vezetvén a támadást — vitézségének ritka jeleit adta. Egy alkalommal már körül volt véve, s bizonyosan elfogatik, ha a segélyére sietett tizenkét huszár ki nem szabadítja, kik merészül a rácok sorába vágva, vezérüknek visszaadták szabadságát. „Szeptember 19-dikén történt a Mészáros vezénylete alatti utolsó próba Sz. Tamás ellen, hol kitüntetett bátorsága valóban a hihetlenséggel határos. A legvészé-