Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 84 — a természet kiválasztott, — mesterségesen annyira elkészítették, miszerint oly concentrált helyzetben voltak, melynélfogva mindenünnen, honnan legkevésbbé várná az ember, segitséget kaphatván, — legerélyesebb törekvéseink sem idézhették elő az óhajtott eredményeket. „Már mint előrebocsátám, a táborban kötelességét mindenki megtette. Legyen az honvéd, tüzér vagy sorkatona, mindenki legény volt a gáton, mindenki örömest csatázott, mindenki elszántan áldozta életét, és az ellenséget mindenütt a sikon visszanyomta, de az erősségnek ellen nem állhatott, s noha 12 óráig tűzben voltunk, még sem bírtunk az ellenségen erőt venni, mivel neki kocsikon mindig pótló seregek érkeztek, s azonfelül bennünket azon baleset ért, hogy épen akkor, mikor a legnagyobb ostromot vivtuk, s oldalba voltunk megtámadva, a székelyek az irányt elvesztvén, az ostromlóknak tartották fegyvereiket, s ez volt oka, hogy vissza kellett vonulni; azonban valahányszor az ellenségtől meg voltunk támadva, az ellenséget nagy veszteséggel ő reá nézve, erélyesen s vitézül visszavertük. Nem lehetett azonban tovább folytatni a rohamot, mivel az ellenség folytonosan segitséget kapott, — visszavonultunk tehát, hogy a mostani helyzetünket megtartsuk. „Egy hónapi ott létem annyiban használt valamit, hogy legalább azon hangulat — mely addig egy kevéssé ingatag volt — oly erős lábra kapott, miszerint akármely ellenséget, mely az ottani táborral szemközt a haza vagyonát , becsületét és integritását — mint rablócsoport megtámadni merészli, akármi ruhába van öltözve, visszaverni első kötelességének tartja! (Eljenzések.) „A másik nyereség az volt, hogy legalább Bácsmegyét legnagyobb részben megvédtük, mely oly nagy mértékben viseli annyi áldozatokban a táborozás terheit.