Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 72 — önmaguk is fekete-sárga lobogók alatt szolgálván, nem akarnak a fekete-sárga színekkel beütött rácok s horvátok ellen küzdeni. Mészáros Lázár. „A hallott észrevételre más észrevételt teszek. Beszéltem egygyel - kettővel, s mindegyik azt mondotta: nem harcolok ez és ez ellen. Igaz, hogy ez szeget szúrhat az ember fejébe; hanem ha azt mondom, hogy törvényes uton állunk, és hogy az ausztriai császár magyar király is, s a mit a császár parancsol, a magyar király is parancsolja, midőn mondom az ember törvényes uton van, nem hiszem, hogy a magyar sereg ott valamely kifogással élne. Mi illeti a többi cseh és német tiszteket, kik azt adták feleletül, hogy a horvátokkal egy színt viselnek és egy úrnak is engedelmeskednek, ha ezen ur valamit parancsol, azt teljesitik is, mig csak ki nem mutatják nekik, hogy a horvátoknak ő felsége aláírásával ellátott parancsok van Magyarországba átjönni — mert ez esetben talán nem harcolnának ellenök; — de mig ezt ki nem mutatják nekik, habár egy színnel és zászlóval jönnek is a horvátok, bizonyosan ellenök fognak menni s becsületes melleiket a golyóknak kitenni." Nyári Pál mind a miniszter-elnök, mind a hadügy ér szavaira megjegyzést tesz, mire folytatja: Mészáros Lázár. „Koránt sincs azon merészségem, miszerint a szép szónoklattal szembeszállani akarnék; annyi bátorságot mégis veszek magamnak, hogy némi észrevételt tegyek. Én az önkéntesek bátorságáról, vitézségéről sok szépet mondottam s mondok is; de ha rosz emlékező tehetségem nem csal, mintául kitűzni e bátor s vitéz sereget nem akartam. Mert talán még a szentirásból is — melyet itt egyik tisztelt követtársam jobban tud — azon köpönyegről beszéltein, melylyel némelyeket el akartam takarni; minthogy szeretem a szépet s jót kiemelni, annak ellenkezőjét pedig inkább eltakarni; mivel tudom,