Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 69 — hatott. Mostani utazásomban is tapasztaltam, hogy legyen a katona árvamegyei, legyen liptó- vagy akármely megyebeli, ha azt mondják neki: menj, ölj! hát megy, öl, ront és bont; és mikor azt mondják: elég, akkor visszatér. Ezt az uj rendszerről nem lehet mondani, mert nem tudjuk, minő hatást fog kifejteni. De azt tudom, hogy a mostani rendszer mellett — egyes személyeket kiveszek — átalánosságban nem találtam testületet, mely az engedelmességet felmondotta volna, egyen kivül, mi most legújabban történt; — mely felett azonban nem estem kétségbe, hogy egy pár nap — hét múlva kötelességéhez visszatér és mint bűnös nagyobb tettekkel fogja leróni vétkes tettét. Tehát gyakorlatilag a mostani rendszer jobb, — de szellemileg sem rosszabb, azért, mivel ha most újoncokat akarunk állitani, hogy állítjuk azokat? Ugy hogy, a hol van magyar szellem, kivonjuk és oda teszsziik, hol a magyar szellem nincs, és igy egy részről veszünk valamit, másrészről pedig elvonunk, és azon gyanúra adunk alkalmat, hogy mi talán szakadást akarunk, már pedig az szükséges, hogy rólunk a szakadásnak még csak gondolata se támadjon. Mert szükségünk van egyesülésre, összpontosulásra, hogy azon kis erőt, mely a legroszabb strategikai helyheztetésben van, compact tömegben tehessük oda, hova a szükség kivánni fogja. Tehát én sajnálom bár, hogy a tisztelt háznak kívánságával, vagy talán épen a hazának régi óhajtásával ellenkezésbejövök, mégis nyiltan és lelkiismeretesen kimondom, miszerint semmit sem kívánok most változtatni, hanem azon erőt, a mely most van, felhasználni, hogy ott, hol a veszély legnagyobb, azt elnyomva, máshova fordíthassuk, hol a szükség fog előállani. A mint megmondottam önmeggyőződésemet, ugy bevallom azt is, miszerint a háznak joga van kivánni, hogy a hadsereg magyar legyen. De e jogot ugy gyakorolja, hogy valami jobbat tegyünk, ne pedig roszabbat; mert most minden