Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

III. FEJEZET. A miniszterről kibújdosásaig. Midőn nemzeti átalakulásunk emlékezetes napjai elérkeztek s az első független felelős magyar minisztérium összealkotása volt a teendők egyik legelsője, ebben a talán legfontosabb, de mindenesetre legkényesebb hadügyi tárcát egy igen művelt, hazáját imádásig szerető, fejedelméhez becsületesen hű, képzett és hős, de igénytelen huszárezredesnek szánták, kinek minden nagyravágyása csak odáig terjedt, hogy senkise mondhassa, mikép kötelességeit istene, az emberiség, hazája s fejedelme iránt nem teljesitette, s ki e pillanatban is hősileg harcolt az olaszok ellen, Radeczky oldala mellett, hová kötelessége hívta, s hol mig egyik kezével csapásokat mért, másik kezével a háború nyomora által okozott sebeket — ellenségén is gyógyítani igyekezett. E férfi Mészáros Lázár volt. Igen érdekesen irja le „Emlékirataiban" önmaga, miként esett értésére magyar hadügyérré kineveztetése; itt csak azt emiitjük meg, hogy illető helyen e tárcára két jelölt volt: az egyik már lefutotta pályáját s neve ott van történetünk lapjain, mig a másik a történet szinpadán most, e soraink írásakor készül játszani élete legnagyobb szerepét. E két jelölt elseje Mészáros Lázár altábornagy, az utóbbika Benedek táborszernagy. Ki tudja, ha az utóbbit teszi a sors játéka magyar miniszterré,