Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 53 — tesebb, minthogy ezeknek csírái is onnan valának hozzánk átültetve. Ily időszakban, külföldi állomáshelyén ismeretek után vágyó huszártisztünk mig egy részről könnyen kínálkozó tanulmányaiban a múltba merült vissza s a legközelebb múlt nagy szellemeinek búvárlatában a jövőbe igyekezett belátni, más részről épen az emberiség iránt való nagy érdeklődése meg nem engedhette, hogy hazája annyira fontos és annyira újszerű, organikusan átalakulni törekvése figyelmét kikerülje. A mit már zsönge gyermekkorában anynyira szeretett, tanulmányozni kezdé hazája történetét és ismereteinek látköre megengedé, hogy annak fejlődésre processusát vizsgálgassa, mérlegelje, összehasonlítsa a nyugatéval, — s a mit ifjú korában kizárólagos életpályául választani nem akart, most szorgalmasan tanulta Magyarország s az idegenek törvényeit, hogy .az otthon történőket érthesse s a törekvések irányait önállóan birálhassa. Praktikus esze azonban eszmélkedései közt azon valóságról sem feledkezett meg, hogy az államban minden szellemi emelkedésnek a vagyoni jólét éltető talaja s ezért, meg erre a természettől nyert hajlamánál fogva is gondos figyelemmel kisérte külföldön azon célszerű gazdasági kezelést, mely körülményeinkhez alkalmazva, hazánkban is hasznot hozó lehetne. Ezen korszakba esik első irodalmi föllépése. Részint nyomtatásban, részint kéziratban maradt hagyományai közt vannak értekezései a szederfa-ültetés és a selyembogár-tenyésztésről, — a svájci tehénfajról, — a lovak jó minőségeiről; irt katonai könyvet s számos, a tudomány minden szakába vágó jegyzeteket. Mészáros értette az asztronómiát, szerette a vegytant, s mindenekfölött nagy természetbarát, pomolog, dinnyetenyésztő és mezei gazda volt, s már Olaszországban — mint katona — e szakokban számos gazdasági kísérletet tett, melyek ismétlése