Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 35 — másodszor pedig, mert ezen viszonvonzalmát sejteni is engedte. Hanem a házi rend, a harmadévi normális iskola tanulmányai, a ház többi gyermekeivel való játszás s az öreg kisasszony-nevelők fölvigyázata és gúnyaik szerelmemet csakhamar kiverték fejemből, annálinkább, mert annak tárgya maga is zárdába vitetett. „A két nagynéné oly nemzedékhez tartozott, mely a XIX. században már kihalt, s ha netalán még léteznék, az ujabb idők átalakulása és haladása szerint módosult. Fősajátságuk volt, hogy a régi jobb időket szerették dicsérni; magasztalták az akkor éltek áhitatosságát, jóságát, udvariasságát, szerették felebarátaikat, de elébb megszólották; kiváncsiak voltak a szomszédok tettei, szavai, vagy az ismerősök közt történt eseményekre; szerettek kérdezősködni , ismertek minden családi viszonyt, sőt az apró s nagyobb botrányok sem valának előttük ismeretlenek, s igy szép aggastyánságot ért nagynénéink bő és változatos élvezetet nyertek a biblia, imádság s prédikációkon kivül leginkább azon párbeszédekben, melyek a náluk rokonokból, ismerősökből s hozzájuk hasonló korú és állapotú hölgyekből gyűlt társaságokban fejlődtek ki. — Nem tudom, szent Basilius mondá-e vagy más, hogy az asszonyok a szülés és gyermekágy alatti szenvedések kárpótlásául feljogositvák a mértékletes rágalomra, megszólásra; ha ez igaz, ez esetben Sibilla és Rozália ő hajadonságaik némely más társnőikkel együtt bűnösek valának, a mit igen sajnálnék. „A packa, vessző, konyhakanál, kuckó, fogság, a kedves ételtől való megfosztás és több ilyen humánus büntető eszközök divatban valának és használtattak is eleget, de legtöbbnyire meg is voltak érdemelve, s mégis, ha az erélyesebb Rozália által - rendeltettek, a lágyabbszivu Sibilla enyhitette azokat, vagy ellenkező esetben — csupán csak ellenzékből, — enyhítette a másik. 3*