Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 29 — „Az ezt követó' napon az előbbi személyekhez még mások is gyülekeztek. A női nem sirt, a férfiak mélyen hallgattak; a kis Lázit nem vitték be atyushoz, a mit kért: megadták neki s mulattatták. Kocsik jöttek; a gyermekek sirás közt váltak meg egymástól, mindenki sirt, Lázi is mekegett, de nem tudta miért. Egyszerre csak anyám is megcsókol, sir és azt mondja: légy jó, engedelmeskedjél; a lelkész megsimitott s kérdezte: akarok-e vele menni? Akartam-e, nem akartam-e? nem tudom; az egész dologból mitsem értettem, csak azt tudom, hogy anyám sirása közt kocsiba tettek s ezzel kihajtottunk."