Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 24 — „Folyt tehát a „Saunigl" s a ki saunigllé lett, vagy egyenesen annak neveztetett, vagy pedig valamely megkülönböztető jegy gyei cífráztatott fel, mig más nem lett azzá. Ezzé pedig többnyire a gyermekek lettek s ekkor apám részéről semmi észrevétel sem történt, de ha minden ügyessége dacára ő lett saunigllé, kezében maradván több kártya s ha valamelyikünk örömét ily fölkiáltással fejezte volna ki: „Édesapám a Saunigl!" — ágy ez hangzott volna csipősen: „Micsoda? én vagyok a Saunigl? Gyere csak ide, nyisd fél markodat," — s mivel az ízek és izmok ezen kényszeritett kifeszülése legtöbbnyire néhány packát vont maga után, azért a gyermek ki akarván kerülni a fájdalom érzését, lelkiösmérete dacára csakhamar utána kiáltotta: „Nem, nem, nem Saunigl uramatyám!" de akkor cseberből vederbe esett, mert még csipősebben kérdeztetett: „Micsoda, te hazudni mersz?" s a mit a gyermek állhatatosságával elkerülhetett volna, azt első szava visszavonásával megkapta, tudniillik a packát. S ez volt Mészáros János erkölcsösitési modora. „Kis Lázárunk igy nőtt és gyarapodott s miután ezen embrionális életéből még három különösebb esetet felhoznánk, áttérünk majd a házból először történt kivándorlására. „Történt, hogy anyám beteges lőn s theát csináltatva magának, azt épen szűrni kezdé, midőn Lázár -— bár egynehányszor eltiltatott, — átban levén, valamikép anyjára esett: ez elvesztvén a kezében levő csésze súlyegyenét, elejté azt s a csésze forró thea Lázi vállára ömölvén, pongyola ruháján keresztül összepörzsölé testét. Fájdalma sírásban tört ki, a sírásra belépett atyja s látván a tényt, ösztöne szerint hasonszenvileg kezdé gyógyitani, t. i. a csipősségi fájdalmat szintén égető csipős nadrágszíjjal s ez segített is, mert a sirás zokogássá vált, az olaj irt nyújtott a sebre, a szijütlegek pedig a huniorális