Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 2 — E szerint volt a mult század derekán a Csalóközben egy derék s becsületes paraszt-család, Fekete nevű s ennek egy János nevii fia, „kit a gondviselés oly szellemi tulajdonokkal áldott meg, melyek őt születése által nyert állapotán felül emelkedni készteték. Fekete János hamar megúnta a lovakat pórázra fűzve a közös legeló're kihajtani, az eló'fogatokban téns táblabiró ur hintaja eló'tt lovagolni, vagy a Fecskét és Szárcsát hetivásárra bevinni, vagy végre a Daruval szántani." Fekete János életpályája nagyon hasonlít a később hercegségig emelkedett Grassalkovitshoz, kiről azt mondja a rege, hogy siheder korában koldus-diákoskodott. A magasbra vágyó fiatal ember búcsút mondott szülőföldjének, „s bár nem volt baranyai ember, — nyakába tarisznyát akasztván, a vele hasonló sorsú és állapotú Mészáros Jánossal neki indult a világnak, szerencsét keresni." Ez a Mészáros János, Fekete barátja, később annyira fölvitte dolgát, hogy mint cs. k. altábornagy és báró halt meg a krónika szerint. „Mészáros Jánost elhagyjuk. Fekete János Pozsonynak tartott-e vagy Nagy - Szombatnak ? nem bizonyos, hanem annyi bizonyos, hogy oly városokat kellett fölkeresnie, a hol vag}^ püspök, vagy káptalanok voltak, kik az akkori világban a szegény diákokat apró szolgálatok fejében étellel itallal vigasztalták meg s ekkép elősegítették őket, hogy a tudományos pályán haladhassanak. „S Fekete János haladott is pályáján s szerzett tudományos ismereteit fel tudta használniugy hogy a volt pór fiu Bács és Bodrogh egyesült megyék hivatalnoka lón, mely minőségében megyéjétől kiküldve a török háborúban mint szállító és élelmezési biztos részt vett, vagyonban gyarapodott, Leopold király alatt nemességet