Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

164 — Puky Miklós ur, Mészáros Antal úrhoz Bajára. Genf, 1859. Jan. 26-dikán. Tisztelt honfitárs! — Értesítve vagyok, hogy önnel tudatva van Londonból azon keserves csapás, mely önt mint testvért, engem mint barátot sujtott elhalt Lázár testvérében. — Átalános volt közöttünk ezen véletlen következésében a levertség, mint következése és kifolyása azon tiszteletnek, melylyel ö iránta mindenki viseltetett. Tisztelték őt és szerették barátai, becsülték még ellenségei is. Nincs senki a külföldön levő magyarok között, ki öt meg ne siratta volna. — 0 átalános tisztelet tárgya volt. En reám nézve azonban legnagyobb csapás volt halála, miután vele szándékoztam leélni azon rövid időt e földön, mi még netalán reánk mérve van. 0 épen útban volt az ideés hozzám-jövetelre s a kérlelhetlen sors ugy akarta, hogy még csak meg se láthassam azon, évek óta távollevő barátot, kit ugy szerettem mint testvéremet. — Nincs más teendőnk, — nem mondom megnyugodni a sors vas-akaratában, mert az lehetetlen, — hanem tűrni azt, ugy mint lehet. Vigasztalni Ont nem célom, mert ily veszteség után az lehetetlen; hanem legyen szabad Ont arra kérnem: viselje oly megedzett lélekkel az ő veszteségét, mint viselte ő a legkeserűbb, de elrejtett fájdalmak között veszteségét legkedvesebb kincsének, — távol hazájának stb. Tisztelő honfitársa: Puky Miklós. Nyomatott Bécsben. Holzliausen Adolfnál.