Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 156 — becsületes volt nekünk tegnap megmondani, hogyha még két nap pirulái folytán a jelen kritikus állapot, nem változnék, úgy okvetlen más doktorhoz kellene fordulni, ki mindennap láthassa és adhasson tanácsot. Ereje mindinkább fogy betegünknek s az örökös álmatlanság megöli; elméje is zavart olykor-olykor. Csak egy dolog érdekli és foglalja el minden gondolatját, az a szerencsétlen homeopathia; nincs perc, melyben itt vagy amott ne tapogatná, ne observálná magát, hogy valami uj symptomát találjon ki. Ily körülmények közt a legnagyobb enyhités rá nézve, ha földieket, barátokat láthat; ezt véli lady Langdale s mi is. Ezen oknál fogva s minthogy különben is igen örülne téged látni, meghagyta nekem, kérjelek meg: lennél szives őt házánál meglátogatni stb. Cz. J. Czecz János levele Szabó Imréhez. Eywood, 1858. NOY. 16-dikán. Kedves Imrém! — Az orvos épen most ment el, — minden reményről le kell mondanunk, — kedves öreg barátunk élhet talán még 24 óráig, de aligha tovább, sőt valószinű, hogy egyik percről a másikra behunyja fáradt szemeit. Szomorú, szomorú látvány édes barátom az életet, ha örömtelen, haszonnélküli is, küzdeni látni a kíméletlen halállal. Nagyon meghatott ez az éjjeli virrasztás, e hallása a halálhorkolásnak, a folytonos félrebeszélésnek t s látása az emberi akarat gátjainak, tehetetlenségének! S szegény öreg, ha egy pár órányi félrebeszélés után magához jön, szintúgy nem látszik tudni állapotáról s olykor-olykor szokott módjában még tréfál is.