Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 145 — szerető rokon, s irományait az ő és saját halála után napvilágra akarja hozni. Oh Jemine! Síromban a kritikák miatt bizonyára meg fogok fordulni; gondold meg ezt, kedves jó Málim! — Hogy kissé duzzogtál, abban igazad volt, s abban is, hogy nem válaszoltál, mert két levelem közül egyet sem kaptál meg. De vigyázz, mert én ideges és izgékony vagyok, minthogy nincs étvágyam s mindig 5—6 daganattal kell bajlódnom. Mert fejem ostoba és tompa, ezért igen roszul érzem magamat. Alig várom, hogy a tengerre szállhassak, s ott elnyomott érzelmeim sokaságát annak mélyébe temethessem, s azokkal együtt idevaló emlékeimet és előítéleteimet is elsülyeszthessem, hogy igy mint valami ártatlan francika-galamb juthassak azon világrészbe, melyet Voltaire a legjobbnak tart. . . . M. L. Vukovics Sebőhoz. Eywood, 1858. Október 28-dikán. Igen tisztelt barátom! — Angliába megérkeztem, hanem egyszerre megbetegedtem. Hidegleléssel bajlódom; meddig fog tartani? nem tudom. Midó'n a legszívesebben köszöntenélek s midőn örömemet előre kijelenteném, hogy nemsokára megláthatlak, tudtodra adom, mikép gyenge állapotom nem fogja megengedni, hogy hétfőn nálad betoppanjak; hanem mikor teszem ezt? jövő hétfőn megírhatom. névsora M. L. nevet nem emliti, s e gyöngédtelenséget ö magának a tudós társaságnak látszik felróni, holott az elitélt vagy száműzött akadémikusok neveit a felsőbb hatóság hagyatta ki, miként ezt Toldy Ferenc úrtól, az akadémia azonkori titkárától tudjuk. 1848-ban is jelent meg tőle Emich Gusztávnál egy katonai munka, mely akkor igen számos példányban terjedt el. 10