Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 127 — felakasztottak közül csak egy is in facie possibuli feltámadhasson. Azonban ez mégis meglehet és sok szerencsét kivánok püspök barátunknak, a ki ha óhajtja a visszamenetelt, ezt rosz néven sohasem veszem neki, sőt kivánom is, mert Szcitovszky mint cardinális rá fogja tenni fejére a kezét s szent Péterként kirántja ó't a halál torkából, — hanem liberális szellemű magyar történelmét jó lesz hátrahagynia. Az európai párbajokról mások is irtak s igy azok nem titkok előttem; nem Ítélek, mert nem tudom a miképent, de hogy egy Teleky Laci egy Klapkával nyolc évi száműzetés után még összekaphat, ezt nem értein s a mint ezt természetesnek nem tartom, ép oly természetesekül tűnnek fel eló'ttem a honunkban történő' párbajok, melyek hasonló izgatott és hamu alatt lappangó tüzes érzetre mutatnak, mint a milyen Lombardiában volt 1848 előtt. Hogy honunkban átalán jó szellem uralkodik, az igen örvendetes s buzog a száműzött vére, midőn hallja, hogy az irodalom gyarapodik, s mert otthon politizálniok nem lehet, tehát az ipart fejlesztik ki s igy gazdagodnak; nagyobb anyagi gazdagság mellett pedig annak idejében nagyobb áldozati képesség leend, s hiszem, hogy akarat is. Magyar mágnásainkról nagy örömmel hallottam — s pedig Deák Ferenctől, — hogy a Vörösmarty családjának ajándékozott 100,000 ftból ők 60,000 ftot adtak. Ezek után, sat. sat. M. L. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Long-Island, 1857. aug. 29-dikén. Kedves Málim! Vacátióim idején elutaztam meggazdálkodott pénzemet, hogy a Niagara nagyszerű