Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

3 Szutsics Amália kisasszonyhoz, Pestre. Páris, Eue de Parma Nro. 3. 1851. Dec. 11-dikén. Kedves Hugóm. — Nem tudom, vagyis jobban szólva: nem tudtam, irjak-e kegyednek vagy ne? Ezen perplexitások között végre bekövetkezett azt tennem, a mit teszek. Hogy azonban szerepemből ki ne essek, mielőtt ennek okát adnám, szabadságot veszek magamnak következőket exponálni. A textust majd saját bibliámból veszem s a predicatiót 3 részre osztom: szemrehányás, köszönet és tudakozódásra. A kérdésre vonatkozólag: hogy állnak ügyeim? a leányok s kisasszonyok sokat s szépen beszélgetnek, s én kiváncsi vagyok, vájjon mily hóditást tettek? Azonban kérem, asztal fölött az uj-ép ül étről (Neugebaude) mit sem szólani, mert ez zátonyra vezethetne s ezzel mit sem nyernénk Még sokat mesélhetnék, de az „état de siége", a mit kegyetek ott nem ismernek (?) alig engedi meg a nevetést, annál kevesbbé a beszélést, s én valóban folytonosan M. L. itt bizonyos adósára céloz, ki azon korban az uj-épületben tekintélyes állást foglalt el. 1*