Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 108 — sik után. Még csak az ágy maradt meg- barátomul; nem mintha igen jól aludnám, hanem mert az ágyban nem unatkozom. Ha a legközelebbi tél oly terhes lesz reám nézve mint az elmúlt, akkor még 3000 tengeri mértfölddel tovább egy szelidebb éghajlat alá megyek, és mint kezdő khinézer — Klímához közelebb leszek stb. M. L. Ludvigh Jánoshoz, Brüsszelbe. Flushing, Long-Island, 1856. Decemb. 21-dikén. Kedves barátom! — Köszönettel vett szives leveledre örömestebb felelnék, ha szomorú csapásod mellőztével csak köszönetet kellett volna mondanom. — Mivel pedig a magyar ritkán, számolhat vig napokra, habár némelykor percekre igen is, de sohasem tartósakra, — azért annál nagyobb hálával tartozom szomorúságodban is rólam való megemlékezésedért, minél kevésbbé vagyok képes puszta rokonérzésem nyilatkozásán kiviil más vigaszt nyújtani. Tűrj tehát, és Tacitus dacára — ki a férfiaknak tiltja a sirást — sirj, mivel a kedveseink elhunyta fölötti fájdalom a legigazságosabb, legjogszerübb, s fogadd azon kivánságomat, hogy a Mindenható engesztelje fájdalmadat s hogy általam ismert és ismeretlen gyermekeid szellemi és erényi gyarapodásában találj vigaszt és pótlást veszteségedért. Köszönöm továbbá tudósításaidat; fejezd ki Teleki Lászlónak sajnálatomat s örömömet javulásán, valamint szives köszöntésemet püspök barátunknak (Horváth Mihály, a történetiró,) társadnak és Jósikának. X-et illetőleg nem mondhatok mást róla, mint azt, hogy némileg megérdemli Dante azon mondását, mit ez