Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

97 — nemes tulajdonaiért s ezek közt azon ritka erényeért, mely mindig kész másoknak örömet szerezni. Alkalmilag méltóztassék hálámat Bácskába is kinyilatkoztatni azon asszonyságnak, kit az özvegy gr. Batthyányi Lajosné barátnéjának nevez s kinek ép azért derék asszonynak kell lennie; mivel bácskai létemre nem ismerek olyast, azért inkább szeretném, ha bánsági lenne az, ki az egyetem körül lakott. Éljenek a magyar asszonyok és tanitsák a magyar férfiakat jótékonyságban őket utánozni s ha nem bírnák, úgy küldjék őket a lengyelekhez tanodába, kik méltóbban tudnak számuzöttjeikről megemlékezni. Hálás iróját illetőleg, ő megvan, kissé töredezett egészséggel, de ép lélekkel, bár gyengülő szellemmel; s bár csapkodja őt a sors, de meg nem töri stb. — Mivel a szerencse oly házba és családba vetett, mely emberi és polgári tulajdonaiért tiszteletreméltó s melyben a felebaráti szeretet kilenc hó alatt csak egy percig sem érezteté velem alárendeltségemet, azért a yankee-gyermekekből derék fiúkat nevelnem nem esik nehezemre. Láthatja ebből Kegye, hogy kegyes honleányok és az idegen jó emberek mellett önszenvédésem csak annyiban nagy, a mennyiben kifogyok a reményből édes Hazámat láthatni, melynek ha jóléteért szenvedhetnék, boldognak tartanám magamat. Ezek után midőn kérném szives köszöntésemet a körülötte levő rólam megemlékezőknek kijelenteni, magamat a grófné kegyeibe és gyermekeinek jóakaratába ajánlom stb. — M. L. 7