Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 94 — Vukovics Sebőhoz. Flushing, Long-Island, 1856. Febr. 10-dikén. Igen tisztelt barátom! — Hála Istennek és igen szé­pen köszönöm, hogy megszólaltál — s igen örülök, hogy meg nem haltál, noha jobban örülnék, ha nagyobb öröm­ben részesülhetnél magad és családodra vonatkozólag; hanem mivel nem állnak dolgaid roszabbul, azért csak azt óhajtom szivemből, hogy ezentúl minden jobban men­jen és sikerüljön. Igen sajnálom továbbá, hogy júliusi szives soraidat meg nem kaptam, de nem csodálom azok kézbesítésének elmaradását, mert a nyúlszivű Kárász a még nyulszi­vübb vegyész, Nendvich kalauzolása mellett (a fiatal Csernovicsot mivel sem terhelem, ő egy compro­mittáltnak lévén fia,) New-Yorkban való 8 napi tartóz­kodása dacára meg nem látogatásomnak más okát nem bírta kitalálni, mint azt, hogy idejük szűk volt s igy le­veledet sem volt érkezésük átadni. Isten velük! Horváth borkereskedő püspök úr talán lételemmel együtt szintén elfelejtette hollétemet, annál is inkább, mi­vel Father Mathews pártolói és pártoltjai vagyunk s a spirits-dealereket (szeszkereskedőket) vádoljuk leginkább a közönségesen elharapódzott részegség miatt, — azért hát mint üzlete ellenesét, nem akart megörvendeztetni soraival, tudván, hogy a vizivók mértékletesek, ezek pedig takarékosak, következőleg fmancialiter jól rendezettek, — s igy levelét nem olvastam, nem olvashattam. Ez azonban nem oly nagy baj, mivel gróf Batthy­ányi Lajos né már elébb fölkeresett levelével és helyet­tesitette a püspök tisztjét, 100 tallér küldeménynyel meg­előzvén feleletemet, miért az Isten áldja meg őt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom