Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 67 — — s ha nem hibázom — a jobb szárnyon, melyek Windischgratzet előnyomulásra, a siroki szorosnál kibújni igyekvő Schlicket pedig támadásra élesztették. Schl icknek ugyan a szoroson átkelés nem sikerült, de sikerült Windischgrátznek mozdulataival a többi seregben zavart okozni. Dembinszky, ki Egerben rövid reggelihez ült. bízván benne, hogy jobb szárnya a szorosokat biztosította, az etielőli dörgéseket mibe sem véve, Kápolna felé sietett. Midőn Kápolnához ért, a lovasságot, ágyúkat kisebb nagyobb rendben hátrálni s némelyeket futni látván, — a futókat feltartóztatni s a rendet visszaállítani igyekezett. Görgey, ki névszerint Egerben, de tettleg Isten tudja hol volt, régi pósta-kocsi sebességével szintén Kápolna felé sietni méltóztatott. Midőn a rendetlenséget látta, a helyett, hogy a fővezér működéséhez becsületesen hozzájárulna, Mezőkövesdre lovagolt vissza. Dembinszkynek ezen működéséről mondták . később roszakarói, hogy fejét veszté, s önmagán segíteni nem tud. Igaz, mert lengyel sipkája alatt több higgadtság, feladatához mért szilárd akarat, a legnehezebb s a legveszélyesebb körülmények között ritka öntudat, bátorság és vezéri tehetség rejlett, mint a mennyit — bocsánat! — mindannyi magyar tábornok veres vagy másszinü tollakkal diszesitett kalapja és csákója alatt nem lehetett találni. A kápolnai hadtestből, melynek feladata Kápolna s a környékén foglalt hadi helyzetek védése volt, — alig talált néhány zászlóaljat, melyeket felállítani s újra elhelyezni birt volna, s melyek közül az olaszok állomásaikról elsietve, egy oldalt fekvő faluban kényelmesen beszállva aludtak; azonban ezeket felébresztve, helyökre visszavezette. 5*