Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 60 — ségét ismeri, merész eló'nyomulással előnynyel csatázhatott volna. Schlick Rimaszombat felé menekedvén s a hegyek közzé szorulván, seregünknek ártalmas nem lehetett, annálinkább, mert Windischgrátzceli összeköttetését máshol kellé keresnie. Ezt Schlick — ha akarta — tetszése szerint tehette. Azonban mivel az összes magyar sereget együtt maga előtt nem látta, — i'lgyes mozdulatok által az egyes seregrészekkel előnynyel megvívhatni s azokban kárt okozni reménylett. Ily szándékkal a rimaszombati útról a rima-szécsire ment át, s még egyszer Putnok felé közeledett. Midőn azonban nagyobb magyar sereg jelenlétéről s Dembiiiszkynek sajó-szent-péteri állásáról tudomást vett. a támadásról lemondott, s a magyaroknak békét hagyván, magát visszahúzta. Mivel Schlick a közremunkál ás elmaradása miatt kiszabadult,— ezen eseményt Dembinszky mulasztásának tulajdonitották, mit a később vele elégületlen magyar kormányfő ex cathedra becsületesen szemére hányni el nem mulasztott. Ezen menetekből Dembinszky az ellenség célját csakhamar kiismerte, vagyis mivel mozgásait ő initiálta s az ellenség ellenműködési kötelezettségét tudta, — a kormánynak azt jelenté, hogy az első nagy csatát Eger tájéka körül hiszi megtörténendőnek, a mi valósult is. Ezek szerint minden hadrész. mozdulatait intézendő, Dembinszky Sajó-Sz.-Péterin Schlick visszatérhetése ellen őrködött, s Görgey is valahára megvált nyugalmától és bálozásától és seregének Miskolc felé indultát jelenté, s ezzel a kitűzött cél elérése végett a szükséges hadi mozdulat elrendeltetett; Klapka osztályával Miskolcról Harsányra utasittatott azon meghagyással, hogy addig ott maradjon, mig Görgey egész seregével Miskolcot el nem érendi.