Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 51 — legénység az ellenséges háborgatókat visszaverte. A támadás nagyobb erővel ismételtetett, s ekkor mintegy 10 ágyú s nem tudom mennyi ember-veszteséggel Görgev a városból kiszorittatván, Selmec felé tartott, honnét jó darab ideig minden hir megszakadt. Február 8-án kelt, s a Klapka egvik osztályától ujonan megszállott Tárcáiból jött ama kedves hir, hogy február 5. vagy 6-án a branyiszkói magaslat (mely az ellenség által védetett s a melyen — ha Görgev vagy elszélyedni, vagy elfogatni nem akar, — túl kell mennie,) Guyon osztálya által megrohantatott s az ellenség elűzetett. E hir nagy örömet okozott, s méltán, mert Schlick Schulziggal nem lehetett képes Görgev és Dembinszky egyesült seregeinek ellentállani, sem ezen egyesülést nem akadályozhatta. A húsz és több ezer főből álló sereg hadmenete a legridegebb tél idején, a Kárpátok közepében, szegéin falvakon keresztül, — hol a napi szükség élelemben s másban szűken pótoltathatott, — terhelve s nehezítve .szükségen felüli lovassággal s ágyukhoz, társzekerekhez szükségelt lovakkal, azonfelül ezer, vagv Görgev jelentése szerint két ezernél többre menő előfogatos szekérrel, miken az állam s a sereg megmentett jószágai vitettek, — mindez önmagában igen szép katonai tény volt s a vezénylő ügyességét tanusitotta. Ezt a hadügyminiszter is, — kit Görgev irányában ellenséges indulattal szerettek vádolni, — eléggé méltányolta s elismerte, mit azzal is kitüntetett, hogy mig az ujonan alakitott vitézi rend kiosztásánál mások vitéz és gvőzelmes tettekért nyerének kitüntetést. — addig Görgey azzal eddig még csak a hátrálásoknál tanusitott ügyes eljárásáért diszesittetett fel. Az ezen sorokat iró ex-miniszter humanitását s az érdem méltánylását soha sem tette félre, s most még kevesebbé tehette, midőn azt. hogv a sereg a fáradságos 4*