Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 49 — gondoltak felőle akkor? — képzelni lehet, de kimondani aligha. Ezen pásztori levél veleje. -— kihagyván belőle a szép bevezetést s cikornyás és cafrangos szóhalmazt, — ebből állott: „A sereg (t. i. ő, Görgey, mert .a sereg akként beszél, miként azt feje akarja,) nem ismer más hatalmat, mint az 0 Felsége által kinevezett hadügyminisztert, (ne neked exigentiák professora!) s a seregnek nem kívánsága forradalmi vagy köztársasági kormányt elismerni stb." Már ez sem az országgyűlésnek, sem a kormányfőnek nem tetszhetett. Az elsőnek azért nem, mivel a katonaságnak polgári ügyekbe belékeverése rosz jel volt; a másiknak meg nagy szöget ütött fejébe, hogy az általa teremtett hasonvallásu vezér, — kit a hadügyminisztérium hatalma alól is emancipált, s ki csak elkerülhetlen esetekben engedelmeskedett, —• most kijelentette, hogy másnak engedelmeskedni nem fog s igy egyúttal kijelentette, hogy benne egy uj s független hatalom támadt. S ha Görgeynek emez eljárás;! nem lett volna hazánk bukásának egvik oka, — jóízűt lehetett vala nevetni azon, hogy a két róka miként igyekezett egymáson kifogni. Emlitettem-e már? nem tudom, s mivel nem tudom, tehát itt emlitem, hogy Görgey, midőn Kollmant elbocsátotta, helyébe táborkari főnöknek Pusztelniket vévé magához. Azonban a szerencsétlen bábolnai eset után ez is csakhamar eltűnt és sok ideig holtnak tartatott; később Bécsben feltámadott halottaiból s Görgevvel különös összeköttetésben állott. Pusztelniket a táborkari főnökségben valami Bayer követte, ki — ha nem hibázom — szinész, bukott kóta-tisztázó s német író volt, — következőleg lángész, s ekkép mindenre alkalmas, s hozzá nobile per fratrum. Geniális kalandjukat vájjon melyik főzte ki közülök? III. -i