Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 44 Bár vitézül vesztettem volna el a csatát, akkor legalább honvédeim sem futottak, hanem harcoltak volna. Az ellenség helyéből csak egy osztályt küldött ki, s csupán odáig, honnét őrszemeit elkergettük. Vetágyiit sem foglalhattak el oly számmal, miután Miskolcon 22 vetágyunkból még 11 volt birtokunkban. S igy irják a történelmet! A többi részletet illetőleg- lásd leírásomat. Schlick tehát Mádra érkezett, hol a derék Bnlharin a hadtest közepét vezényletté. Januárhó 19-én az ellenség a ködös időt felhasználva, Mád körül egyszerre csak a lengyelekre bukkant, ezektől azonban kemény tűzzel tiszteltetett meg. A tüzelés egy darabig tartott, mire az ellenség visszavonult. Mig a tüzelés a,középen folyt, a bal szárny valami rémképtől űzetve, Lökig vonult vissza, s onnét erőtetett menetben csak 21-én tért vissza helyére. Mit mivelt a jobb szárny, melynél a parancsnok is tartózkodott? nem tudni. A ködben való csatázásnál pár furcsa eset is történt. Fiedler dandárnok pl. valahogyan kelleténél tovább nyomulván elő, honvédeink közé keveredett, s csak békességi jegyek mellett s a miatti tanácskozás ürügye alatt, birá magát együgyű fiatal katonáink közül kiszabadítani. Hanem e tényt is a magyarok rovására alkalmazták, holott itten nem a magyarok szorultak meg, hanem Schlick, ki igen is örült, hogy a kelepcéből kiszabadulhatott. Ezen első siker nélküli megtámadás után Schlick nem nyugodott, hanem 22-én a sárospatak-tokaji út felől kisérlette meg szerencséjét. A köd a tájékozást újra akadályozta. Schultz őrnagy Bodrog-Kereszturnál levén felállítva, az ellenség egy csapata által megtámadtatott, hanem helyét vitézül tartotta. — Az ellenség főereje a tarcali uton kezdett előrenyomulni. Klapka a sokfelőli tüzelés által megzavartatva, tétovázott, s magát mire sem tudta elhatározni, s azalatt Schlick Tarcal felől semmi