Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

_ 40 hatalommá emelvén, a kormányfőnek félelmes vetélytársává lett. Egy harmadik talán szintén hadfímökségre vágyott, a ki Debreeenben létekor az alkalmat hasznára forditani iparkodott; ez Vetter, a táborkari főnök volt. Ezen követelők közt a szegény kormányfő politikai exigentiáiban ama rosz expedienst találta ki, hogy Dembinszkyt az aradi ostrom szemlélésére küldje. Hanem ennek el nem fogadása után legjobbnak tartották őt addig, mig hadi rangjára illő tér nem nyilik számára, tanácsadóul Perez el Mórhoz küldeni, ki seregével Szolnok felé indult. A Tisza bal partja mindenhol hatalmunkban lévén, ezt az ellenség — habár akarta volna is, — erőszakolni nem merte. Cibakházánál a bátor Mesterházy alezredes vezényleti, ki nem egyhamar rettent meg bármi ellentől is, s a ki célszerű felvigyázatot tartott, sőt portyázásait egész a vasútig űzte s az ellenséget nyugtalanította. A bal partot a jobbal az e helyen álló hid kötötte össze, mely jól helyezett sánc által védelmeztetett, mit az ellenség bevenni igyekezett s a hidat is két ízben felgyújtani megkisérlette a végből, hogy az átkelést gátolja, — de terve mindkétszer meghiúsult. Az első támadásnál a sereg szép esetnek volt tanúja. Az ellenség tudniillik a hidig előnyomulván, azt ostrommal bevenni készült, midőn a 19-ik sorezred 3-ik zászlóaljának vezénylője, gr. Leiningen látván a veszélyt, zászlóalja élén szuronyt szegezve az ellenséget visszaverte. E zavarban L e in in g e n osztályától elszakadván s rövidlátása következtében más kékhajtókás katonaság közzé elegyedvén, elfogatott s a hidtól nem messze álló vámházba vitetett, hol sértegető szavakkal illettetek. A hid a magyarok kezében maradt, de a túlsó rész ellenség által volt meg-