Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

_ 40 ­hatalommá emelvén, a kormányfőnek félelmes vetélytár­sává lett. Egy harmadik talán szintén hadfímökségre vágyott, a ki Debreeenben létekor az alkalmat hasznára forditani iparkodott; ez Vetter, a táborkari főnök volt. Ezen követelők közt a szegény kormányfő politikai exigentiáiban ama rosz expedienst találta ki, hogy Dem­binszkyt az aradi ostrom szemlélésére küldje. Hanem ennek el nem fogadása után legjobbnak tartották őt addig, mig hadi rangjára illő tér nem nyilik számára, tanács­adóul Perez el Mórhoz küldeni, ki seregével Szolnok felé indult. A Tisza bal partja mindenhol hatalmunkban lévén, ezt az ellenség — habár akarta volna is, — erőszakolni nem merte. Cibakházánál a bátor Mesterházy alezredes ve­zényleti, ki nem egyhamar rettent meg bármi ellentől is, s a ki célszerű felvigyázatot tartott, sőt portyázásait egész a vasútig űzte s az ellenséget nyugtalanította. A bal partot a jobbal az e helyen álló hid kötötte össze, mely jól he­lyezett sánc által védelmeztetett, mit az ellenség bevenni igyekezett s a hidat is két ízben felgyújtani megkisérlette a végből, hogy az átkelést gátolja, — de terve mindkétszer meghiúsult. Az első támadásnál a sereg szép esetnek volt tanúja. Az ellenség tudniillik a hidig előnyomulván, azt ostrom­mal bevenni készült, midőn a 19-ik sorezred 3-ik zászló­aljának vezénylője, gr. Leiningen látván a veszélyt, zászlóalja élén szuronyt szegezve az ellenséget visszaverte. E zavarban L e in in g e n osztályától elszakadván s rövidlátása következtében más kékhajtókás katonaság közzé elegyed­vén, elfogatott s a hidtól nem messze álló vámházba vi­tetett, hol sértegető szavakkal illettetek. A hid a magyarok kezében maradt, de a túlsó rész ellenség által volt meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom