Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 376 — mányt ismét elfoglaljam, ha Önnek sikerül néhány operatiót kivinni; ha serege élelmezése a nép ijesztése és elnyomatásának rendszabályai nélkül is biztosítva leend; ha a bank rendelkezésem alatt állván, ismét dolgozhat: e három feltétel alatt a nemzet szavára a kormányt visszavenném; ha nem — nem. Rám nézve a had nem cél, hanem mód a haza megmentésére; ha nem lehető célomhoz közeliteni, — nem fogok kezet nyújtani s a hadat egyedül a had kedveért folytatni. Tanácslom tehát, hogy népképviselőkből comitét válaszszon, mert csak a souverain hatalom rendelkezhetik a nép fölött" stb. Noha e levél semmi befolyást sem gyakorlott a haza ügyére, s mi következményre sem adott alkalmat, mert az egész ügy úgy el volt már kóficolva, hogy azt még a Jerusálem ostromában Bouilloni Gottfriedet segitett Torquato Tasso angyalai sem hozhatták volna helyre, — azt mindazáltal K ossúth jellemezéseért meg azért irtam ide, mert az elfogott levelezések közt egy apokryph rendelet is mondatott találtatni, t. i. hogy Dembinszky Bemnek, vagy mint némely magyar iró állítja, Bem Dembinszkynek hivatalosan parancsolá, hogy hadi mozgalmakat teljesítsen; ez azonban egyiknek agyából sem keletkezett; a temesvári csata után azon a tájékon verekedés nem is történt többé, a mint ezt már helyenkint elbeszéltük, valamint azt is, hogy mi módon oszlott szét s költöztek ki részei az ottani magyar seregnek. Görgey, mint láttuk, megbuktatta Kossuthot, s ebben még Gsányitól is segittetett, ki a végpillanatban régi barátjától, Kossuthtól uj barátjához. Görgeyhez ment át. Miután Görgey Kossuthot megbuktattatá, az egy Nagy Sándoron kívül a sereg vezénylőinek hajlamait maga részére biztositá, s Aradon Kossuthtal egyidejűleg kibocsátá a „Nemzethez" szóló kiáltványát; ekkor már