Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 373 — házi tűzhelyeiteknél, polgári foglalatosságaitok mellett békén maradtok. „Polgárok! Mit Istennek megfejthetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudatnak azon boldogitó reményében, hogy igaz ügy örökre veszve nem lehet. „Polgárok! Isten velünk! — Augusztus 11-én 1849." (Az aláirás mint fennebb.) Ezen két főszereplő' stilistikai mutatványain nem lehet mást gáncsolni, mint a magasztos szavak dacára az olyas „szánom-bánom bűneim"-féle alak fölvételét. A haza dolgain mitsem javított e két nyilatkozat és mitsem roszabbitott; azt, mit kiki régen érzett, sejtett, de kimondani nem mert, most falragaszokon olvasá s hatályosan kimondva látá, t. i. hogy a circumdederunt-ot elmondták a hon fölött s erre a „sauve se qui peut" tökéletesen beállott, mert a honnak törvényhozója s kormánya többé nem volt. Kossuth Aradot odahagyta s Törökhonnak tartott.