Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 361 — sági rohamot,) hogy a gyalogság fegyverét, azt többször kilőve, vagy szuronyt szegezve használta volna. A csatornán túl nem vonult a magyar sereg s ezt az ellenség szintén nem erőszakolta; hanem csak tartalékseregének a hadi vonalba érkezte után, a magyar jobb szárnyat lövöldözve, fenyegette ezt, s midőn a magyar sereg hátrálni kezdett, ezt messziről követte, s ágyúit, mikkel elejétől fogva működött, most is szólaltatván, azon eredményt engedte neki kivívni a szerencse, a mit mintegy 45 ezer emberből álló magyar sereggel szemben reményleni ily hamar nem merhetett, mivel tettleg egy oly csatát sem nyert, melyben ellene tökéletes megveretésével dicsekedhetett volna. S valamint ezzel azelőtt nem dicsekedhetett, úgy e napon való tökéletes győzelmét sem hitte, sőt nem is képzelte, miként ez Haynaunak az ütközet utáni jelentéséből kitetszik. Csak midőn a várból egy loAras osztály tudatta, hogy a vár körül ellenség nincs, sőt hogy a magyar sereg szétporlasztva látszik lenni, s midőn Haynau a várba még- azon este belovao-olt: csak ekkor láthattá valóban, hogy a sors mily könnyen tevé őt hőssé s hires vezérré. Ezen való örömét ágyulövések által jelentette, miket mi, az erdőben levő tábornokok mindnyájan hallánk, midőn a vadász-házban gyűltünk össze, szegény Bem ágya körül, kit épen kötözének. Augustus 9-dike az elhamarkodott megütközés miatt szintén oly gyászos napja lett a mag)rarnak, — csak hogy dicstelenebb, — mint a mohácsi. Ez is, az is a haza függetlenségét veszteté el. Mohácsnál nem volt az egész magyar sereg jelen, itt sem; ott is a jelen nem levők alkudoztak s itt is az következett be később. A 45 ezer embernyi hadseregből 30 ezer hová lett? az Isten tudja. A futók útat találván az erdőben, mind