Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 355 — Egy óráig mulatott a seregünk ezen állásban, s aztán folytatá hátrálását Temesvár felé. Alig ereszkedett le a magaslatról gyalogságunk, s alig vonult ki a faluból, midőn Szent-András felől futó kocsik által tudósíttatott, (hová ezek szintén eltévedtek,) hogy egy ellenséges kutató osztály nagyobb részöket elfogta s kizsákmányolta, mire egy lovas osztály küldetett eléjök s a tájék fel vigyázatára. A mint ez megtörtént, azon hir terjedt el, hogy „Bem itt van", mi örömteljes élj énekre adott alkalmat. Ezután csakhamar parancs érkezett, hogy az országútról a csatorna felé tartson az egész gyalogság, a mi meg is történt. Dembinszky, a lovasság által képezett hátvédnél tartózkodván, lassan vonult visszafelé, midőn Bem nála megjelent. A szokott köszöntések után Dembinszky azt mondá Bemnek, hogy őt a becsület helyén, a hátvédnél találja s örömét fejezé ki megérkezésén és kérdezé: sereggel jött-e? melyre, hajó, nagy szükség van. Erre Bem röviden azt feleié, hogy ő egyedül jött, mert az oroszoktól megverettetett. Mire Dembinszky azt mondá: Ez s így mm sem lehet változtatni. Bem nem helyeselvén továbbra az örökös, lehangoló hátrálást, kívánságát, az ellenséggel megütközni, kijelentette. Váltig ellenzetté ezt Dembinszky, megjegyezvén, hogy ő tudja legjobban, mily harci képességgel bir serege, mert azt hat napi csatározás alatt kiismerhette. Előszámlálá aztán, hogy Temesvárnál az első erős positiót találja s ott a létező tevőleges sereghez Kmetty hadtestét csatolhatja, mely úgyis a legszélső balszárnyat képezi, elválasztva az ellenségtől a csatorna által. Ehnondá, hogy magához csatolhatná még Vécsey ostromló seregének felét s igy nagyobb sikerrel fogadhatná el az ütközetet, melyet Haynaunak kockáztatnia kell, mivel a temesvári őrség betegségek által gyengülvén, nem képes tovább 23*