Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 353 — lehűtse, Dembinszky az olaszokat, kik legközelebb állottak a faluhoz, tüzelésre buzditá, mit ezek, bár az ellenségkét puskalövésnyire volt tó'lök, mégis azonnal megkezdettek, s igy alig ártottak valamit, azonban mégis feltartóztatták az ellenséget. Mivel az út két felöl magas kukoricával volt szegélyezve, az ellenség azt gyanitá, hogy az gyalogsággal van megrakva, s azért nem merénylett többet és seregünknek a másik Jecsáig érkezhetését nem hátráltatta. Itt a lovasság s a tüzérség újra állást von, mig a gyalogság útját Kis-Becskerekig folytatá. Mivel az ellenség nem mozdult tovább, egy óra múlva a lovasság is elhagyá állását s háborítlanul ért Becskerekig. Történt még az előtt, hogy némely hátra maradt bitangok a jecsai vendéglőt rablani kezdek, kik azonban rajta kapatván, halálukkal bűnhődtek ocsmány tettökért. Kis-Becskereknél táborba szállott a magyar sereg, útját más nap Temesvárnak folytatandó, azért, mivel a gyalogságban, lovasságban s ágyukban az ellenségénél gyöngébb, morális érzetében lehangolt, s hátrálása közben ellent állásával alábbhagyó magyar sereg nem gerjesztett oly bizalmat a fővezérben, hogy azzal ütközetet előnynyel fogadhasson el. Ez út folytatásának másik oka az volt, mert az eddigi róna vidék kevés szőlejével s az út mellett itt-ott levő kukoricájával csak kevés támaszpontot nyújtott, már pedig Dembinszky — a ki Görgey és Bem seregei hollétéről ekkor mitsem tudott, nem akarta kockáztatni a honnak ezen, még tekintélyes haderejét; mig más részt Temesvárnál védszempontból kedvezőbb helyzetet s állást, s az ottani ostromló seregben rendezett, kinyugodt segélyt, nehéz ágyúiban nagyobb védelmi erőt, s igy előnynyel kinálkozó ellentállhatást reménylett nyerni. Azért is elhatározá Temesvárnál szerenIII. 23