Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 340 — nemes öntudattal, eddigi érdemeire hivatkozva, sajnálatát fejezte ki, hogy ép a harc perceiben kell seregétől meg­válnia. Kijelenté továbbá, hogy bajt bajjal tetézni, sem a seregben veszélyt előidézni nem akar s búcsút vészen, s e hattyúdalával Szegedről elköltözött. Jul. 30-kán volt a sok conferencia után a honatyák utolsó nyilvános ülése, melyben a különféle nemzetiségek jogai s jövendő állásuk, valamint a zsidók emancipatiója határozat gyanánt kimondattak. Későn ugyan, mert ér­vényessé nem lehete azokat tenni; hanem a jó szándék nyilvánitása eredményét jobb idők használandhatják. Kimondatott, hogy a képviselők Aradra menjenek; kijelentetett továbbá, hogy fővezérnek most Dembinszky van kinevezve, hanem ildomosán elhallgattatott, hog}r jun. 28-kán és jul. 9-kén Bem kináltatott vala meg ez­zel s hogy most újra kineveztetvén, a fővezénylet átve­vésére sietni felhivattatott. Dembinszkynek e kineve­zése a veszélyes időrövidség vagy más ok miatt, az or­szággyűlés többsége s a hírlapok óhajtása dacára egy­kedvüleg fogadtatott s ellenvetésre nem talált. El levén a legszükségesebb nagyjában intézve, a nemzetgyűlés, a kormány, a sok vándorló egyéniség, a hivatalnokok stb. Szegednek csakhamar istenhozzádot mondtak s az ezelőtt népes város üressé lőn. Még mielőtt a kormány Szegedet elhagyta, Ré­pássy tábornok, a derék és becsületes honfi, meghalálo­zott, kit lehető diszszel el is temettek. Szerencsés férfi! mert még a szabad és független honban húnyhatott el, s ennek buktát nem látta; kétszerte szerencsés, hogy nem Haynau, hanem a természet köteles áldozata lőn! Kitakarodott a sok emésztő, kitakarodott a kor­mányzó is; de sem ez, sem pedig a hadügyéi' nem okult a pesti elhamarkodott kivonulásnál történt hibákon. A ruha-, fegyver-, lő- és élelmi-szereket a fővezény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom